Régi vágyam (a hiúság legyezgetése), hogy évek alatt szerzett oklevelek, emléklapok látótérbe kerüljenek. Egy régi asztalka került hozzánk, de kis mérete miatt nem is menesztjük. Elővettem hát a régi okleveleket, és vettünk (majdnem az asztal méretének megfelelő) plexit. Életem párja méretre vágta (majdnem sikerült is). Így most az asztalon virítanak az emlékek. Néha jó rájuk nézni, mennyi mindennel foglalkozik egy ember, mielőtt megtalálja önmagát!